#1.


                                                    Mi is ez az egész?

 
Gördeszkát gondolom mindenki látott már, így nem részletezném a dolog elvi működését :-) A fingerboard, szó szerint lefordítva ujjdeszkát jelent. Egy miniatűr gördeszkát, mely első ránézésre hülyeségnek tűnik, azonban némi gyakorlás útán egész elképesztő trükkök adhatók be vele. Mint annyi őrültség, a fingerboard is Amerikából származik, ahol is már kb tíz éve kitalálták ezt az "extrém sportágat", azonban nálunk csak az elmúlt években vált népszerűvé.

                                       Felszerelés

Két fajta fingerboard létezik, melyek a lap méretében különböznek. A "hagyományos" változat 96 mm-es, míg a kisebb változat mérete 57 mm. Mindkét fajtát a legnagyobb gördeszkagyártó cégek grafikái díszitik, amitől az egész még valóságosabbá válik. Nem véletlen, hogy Amerikában rengetegen gyűjtik a kis lapokat.

 
A kis deszka felépítésében 100%-ig hasonlít "valódi" társaira, és ugyanúgy szét is szedhető elemeire. A jobb oldali ábrán látható minden alkatrész, melyek természetesen alaptartozékai minden fingerboardnak. A kis csavarhúzó, illetve kulcs segítségével "könnyen" szétszedhetjük a legapróbb darabjaira kedvenc ujjdeszkánkat, azonban vigyázni kell, mert a túl gyakori szervízelés eléggé elkoptatja a csavarokat amitől a deszka nagyon "lazává" válik, végül szétesik. Ilyen esetekben persze lehet használni a pótcsavarokat, de, ha a menetet is elkoptattuk, akkor kénytelenek leszünk beruházni egy új fingerboard-ra, mert külön nem gyártanak hozzá alkatrészeket. A másik dolog ami gyakran szokott kellemetlenségeket okozni, ha a grip tape elkopik. Erre a problémára az a legegyszerűbb megoldás, ha kivágunk egy kevésbé érdes smirglidarabot és egyszerűen ráragasztjuk a lapon található grip tape-re. Bár nekem az a tapasztalatom, hogy mire a grip tape elkopna, addigra a felfüggők annyira elhasználódnak, hogy lehet új deszkát venni. Egy idő után persze nem kell mindig újat venni, mert a régiekből ki lehet szedni a működőképes alkatrészeket amik telejesen jók cserealkatrésznek. Ez különösen a kerekekre igaz, mert ugye azok örök életűek, és minden deszkához más színűt adnak, így a későbbiekben, ha több deszkád lesz, elég szép színösszeállításokat tudsz összehozni.
    
                                        Tech-Deck

A Tech-Deck a legnagyobb fingerboard gyártó cég, és mint ilyen szerintem a legjobb is. A fingerboard megjelenését követően, rövid időn belül megjelentek a Kínai hamisítványok is, majdnem ugyanolyan áron. Ezek a deszkák természetesen meg sem közelítik a Tech-Deck-ek színvonalát sem kinézetben, sem tartósságban. Senkinek nem ajánlom, hogy hamisítványt vegyen, mert nem sokáig fogja tudni vele élvezni a dolgot, ha mondjuk a 10. kickflip után az egész cucc atomjaira hullik szét. Tapasztalat :-)

                                         Szabályok

A fingerboardnak igazából nincsenek írott szabályai. Az egyetlen megkötés, hogy kizárólag kettő vagy három ujjadat használhatod a trükkök beadásához, és nem szabad a deszkát alulról megfogni. Ez alól kivételek a húzosabb air trükkök, ahol szinte lehetetlen lenne enélkül beadni bármilyen trükköt is.

                                     Hol gyakoroljunk?

A fingerboard nagy előnye, hogy kicsi, így bárhova elviheted magaddal. Kezdetnek én egy nagy sima felületet javaslok a gyakorláshoz, ahol az alaptrükköket jól be lehet gyakorolni. Különösen jó erre a célra az iskolapad. Jómagam is az unalmas történelem órákon sajátítottam el a fingerboard alapjait a tanárok nem kis örömére :-) A későbbiekben, ha már megvannak az alapok, akkor lehet elemeken, illetve félcsőben próbálkozni. Elem lehet bármi, pl egy használaton kívüli könyv, vagy akár egy jó szögben rögzített toll is, amin remekül lehet gyakorolni a slide-okat. Ezenkívül tudom ajánlani a videokazettát (tokostul természetesen), a keskeny oldalai egyszerűen ideálisak a boardslide-hoz. Persze mint minden extrém sportban itt is fontos a kreativitás. Én pl. a monitorom tetején szoktam nyomni a 50-50 grind-ot, aminek a hangja egyenesen andalító :-) A félcső egy kicsit nehezebb dolog, de semmi sem lehetetlen. A legegyszerűbb dolog, ha veszel egy félcsövet, amit külön a fingerboardhoz gyártanak. Ennek mondjuk az a hátránya, hogy meglehetősen drága és kevés helyen lehet kapni. Ha nem telik félcsőre az se nagy gond. Kiválóan lehet gyakorolni félcsőtrükökket a mosdókagylóban, csak vigyázni kell a szűrő nélküli lefolyóval :-) Ennél egy modernebb megoldás, ha saját félcsövet készítesz magadnak. Az ívet kíválóan el lehet készíteni hullámpapírból. Ehhez nem nagyon tudok tanácsot adni, mert bevallom őszintén, nem vagyok az a kifejezett asztalos :-)

                                        A trükkök

Elérkeztünk a dolog legérdekesebb részéhez, a trükkökhöz. Mint az igazi gördeszkánál, itt is szinte minden egy alaptrükkre, az ollie-ra épül. Az ollie tulajdonképpen a deszkával való ugratást jelenti, ami annyiból áll, hogy a hátsó lábaddal lepattintod a deszkát, eközben az elsőt végighúzod a lapon. Ez így elmondva nagyon egyszerűnek tűnik, azonban aki már próbálta, az gondolom tudja, hogy nem éppen egyszerű dolog. Nos, az ollie alapelve ugyanez a fingerboardnál is. Beadható kettő illetve három ujjal is. Én mindenképp két ujjal javaslom, mindössze azért, mert szerintem úgy könnyebb :-) Az első és legfontosabb dolog, hogy igyekezzünk a középső ujjunkat minél inkább a lap végére helyezni! A mutatóujj nagyjából középen legyen. Minél kisebb a két ujj közötti távolság, annál nagyobbat lehet ollie-zni

Pattintsd le a lapot a középső ujjaddal, és ezzel egyidőben a mutatóujjadat húzd végig a lapon!

Ha az előző lépést helyesen csináltad, akkor a deszka felemelkedik, és onnantól kezdve a landolás gyerekjáték.

Ennyi az egész. Kis gyakorlással néhány nap alatt betanulható. Egy fokkal nehezebb trükk a flip, mely a deszka megpörgetését jelenti. Sokféle flip létezik, én leginkább a kickflip-et javaslom először begyakorolni.

Nem nagyon lehet elmondani, hogyan kell beadni a flip trükköket, inkább egy idő után ráérez az ember. Én annyi tanácsot tudok hozzá adni, hogy a kiinduló pozíciónál az ujjaid hegye egészen a deszka szélén legyen. A heelflip-nél viszont a mutatóujjad kicsit beljebb kell legyen mint a középső, mert azzal "rúgod" ki a deszkát. A flipek többségét attól függően tudod beadni, hogy milyen erővel "rúgod" ki az ujjaiddal a lapot. A sima kickflip-hez, egy egész kicsi "rúgás" is elég, míg mondjuk egy 360 flip-hez már elég rendesen meg kell küldeni a deszkát.

                                         Csúszások

A csúszások lényegében a legegyszerűbbnek mondható trükkök. A legtöbbnél egy ollie után csak megfelelően kell helyezni a lapot az elemre, azonban a kombinált trükkök elég sok gyakorlást igényelnek. Elég, ha csak egy kickflip to 50-50 grind-ra gondol az ember :-)

                 #2.

            A fingerboard története.

        A mini gördeszkázás rövid történelme.       

Az 'ősi kezdetek' a '80-as évek első felére tehetőek, amikor is deszkásoknak szánt kulcstartók árasztották el a piacot. Ezeknek ugye érthető feladatuk volt, de néhány idióta :) gördeszkás két hajtás között elkezdett a boltban vásárolt és nem éppen erre a célra kifejlesztett kulcstartójával olliezni és később flippelni hasonló technikával, mint ahogy az igazi, nagy testvérnél szokás volt. Mint látható, a technika kisebb gördeszkánál is bevált, így elindulhatott a fingerboard térhódítása.

A rendes fingerboard első híre 1985-ben jelent meg, amikor a Transworld Skateboard Magazine megjelentetett egy cikket, hogy hogyan csináljon a gördeszkás magának mini deszkát. Ennek a kis gördeszkának a lapja 7 kártyalapból volt összeragasztva sima papírragasztóval, és a smirgli is hasonló módon volt rárakva a tetejére. A magazinban szereplő képen a deszka aljára volt rárajzolva egy profi gördeszka márka, ezzel jelezve, hogy fingerboardod olyan márkájú lehet, amilyet csak akarsz. A függők pedig (ez már vicces) két darab levágott ceruza radírból voltak, a fent ecsetelt módszerrel hozzácsatolva a "laphoz". A kerekek pedig két összetört Hot Wheels kisautó kerekei voltak, amelyek tengelyét átdöfve a radírokon, elérték, hogy a kerekek guruljanak:D Ez a mini gördeszka szerepelt 1985-ben a Powell Peraltas "Future Primitive" című videójában, ahol Lance Mountain pörgette és csúszott vele egy dupla konyhai mosogatóban :D Akár Tony Hawk, aki inspirálta erre a tettre.

Ez után a deszka után sokan elhatározták, hogy szeretnének egy jobb, tartósabb fingerboardot csinálni.

A régi deszka deformálódott, nem volt rendes tartása. Az új deszkán a tail és a nose egy műanyag lap felmelegítésével voltak óvatosan felhajlítva a kívánt szögbe, ezt a melegítést egy gyertya segítségével végezték el. Ahogy a műanyag lehűlt, kész is lett a jó kis lapocska, ami tényleg használható volt. Két kellő formájú darabka műanyag pedig pillanatragasztóval volt felragasztva a lap aljára, ezek voltak a függők. Ezek a függők már ténylegesen csúsztak, nem úgy, mint a radír keréktartók, amelyek szinte hozzátapadtak a felülethez. A kerekek és a tengely pedig jól bevált Hot Wheels kisautó alkatrészek voltak. Ez a fajta volt az első fingerboard, amellyel rendes trükköket lehetett tanulni, és ez már hasonlított a mai gyártmányokhoz.

Azóta sok idő telt el, és alakultak fingerboard- és kiegészítőgyártó cégek, a legnagyobb, a Tech Deck (amelyet egy Steven Asher nevű 12 éves deszkás és apja alapított 1998-ban), a Black River Ramps (1999), Berlin Wood, és sok olyan, amely nem olyan híres, például Evolve, Hax, Arctic Hardware, Eurollt Wheels, Shortwood, FlatFace, Primo és még sok ezeken kívül.

Természetesen vannak itt is kínai másolatok, ezek sokkal rosszabb minőségűek, mint az amerikai fingerboardok. Amerikai minőségi társaik alját a legnagyobb gördeszka gyártó cégek grafikái díszítik, így nem véletlen, hogy Amerikában rengetegen gyűjtik a kis lapokat.

Két fajta fingerboard létezik, melyek a lap méretében különböznek. A "hagyományos" változat 96 mm-es, míg a kisebb változat mérete 57 mm.

Mára már nagyon fejlett ez a "sportág", sok fingerboardos lett a világon, és egyre népszerűbb a 10-15 évesek körében, akik terjesztik ezt a különleges hobbit, igaz, nálunk csak néhány éve népszerű.

Megosztás

Link: